2011. augusztus 18., csütörtök

Senki sem alszik

12. nap Briallos – Padrón kb. 21 km


Spanyolország érthetetlen módon ugyanabba az időzónába tartozik, mint hazánk. Ennek következtében reggel hétkor ilyen sötét van:


Ekkor léptünk ki a szállásról, mert igazából már az előző nap sem bíztunk benne, hogy lesz helyünk a következő alberguében, és ha napközben nem is rohanunk, némi előnyre szert lehet tenni másfél-két órával korábbi indulással. Ráadásul a forróságot is ki lehet védeni, amiben Portugáliában alaposan részünk volt. Galicia éghajlata azonban más: Padrónig két pihenővel, szellős, kellemes időben gyalogoltunk, még a tegnapi betegség is kevéssé vett elő, csak akkor, amikor már végre elheverhettem az alberguében. (Mert hogy végül itt is lett helyünk).

A tábla, amit előző nap benéztem

Új napra virradunk



Út közben elhaladtunk Botoxos Néni és barátai mellett – egymástól száz méterekre szétszóródva botorkáltak. A tegnapi túra Caldas de Reisbe alaposan betett a lábuknak. Ez a veszélyes a száz kilométeres, zsák nélküli rohanásnak: könnyűnek hiszed magad, hiszen sorra lehagyod a nagy táskákkal lassabban haladókat, a lábad azonban nincs felkészülve a megerőltetésre. Később Santiagóban viszont láttam őket többször is, elvegyültek a turisták között.





Egész nap minden alkalmat megragadtunk a pecsételésre bárokban, kamionos szálláshelyen (Los Camioneros, a pecséten kamionnal), barátnénk is talált egy gigantikus méretű tobozt, amit a zsák tetejére kötöztünk. Mindketten napok óta cipelünk néhányat, egyszerűen nem lehetett ott hagyni őket az erdőben, a többi peregrino ámuldozott is rajtuk, egy német fazon közölte velem, hogy hé, megtaláltad a legnagyobbat!




"Jó utat" - egy régi albergue lehetett az elhagyatott épület



Utolsó előtti gyalogló nap, és megérkezünk. A Camino nyomvonalán a bárokban ingyen churrost és madalenát adnak a kávéhoz; az egyik kanyarban a helyi önkéntes polgárőrök pecsételnek, adnak angol nyelvű használati utasítást az úthoz (pl. igyál gyakran folyadékot, nagy melegben ne gyalogolj etc.), végülis, van még hátra egy teljes gyalogló nap… Bájosak voltak egyébként.






Jó tempóban haladtunk, és a szállás utolsó 10 helye még szabad volt, amikor elértük Padrónt. Kidőltem, és csak alvás után mentem le fürdeni. Ma már nem mosunk – holnap az Acuarióban befizetünk egy rendes gépi mosásra és szárításra. A terv az, hogy a többieket hátrahagyva előremegyek, hátha a katedrális elé érek legkésőbb kettőig, és még összefuthatok az olaszokkal, akik aznap délután repülnek haza – így beszéltük meg Laurával. Alaposan figyelnem kell majd a jeleket. Santiagón belül pedig oda kell majd találnom a három évvel ezelőtti szállásunkra a külvárosban, ami úgy 20-25 percre van gyalog a katedrálistól. Azt hiszem, nem lesz ezzel gond. A többiekkel majd ott találkozunk.

30 km alatt


Sétány Padrónban

Át a hídon, aztán fel a balra kanyarodó kaptatón...

...ütközésig, avagy az alberguéig
Délután megemberelem magam, és Gabival körbesétáljuk a várost, nézünk szép mini arborétumot (itt minden szobanövény a szabadban nő, és fa méretű lesz), galiciai módra elkészített polipot csemegézek egy kellemes bárban (ahol rajtunk kívül nincs senki, és a kocsmáros is éppen félig szunyókált, amikor betoppantunk).








Megnézzük a Pedrónt, a követ, amelyhez a legenda szerint kikötötték azt a hajót, amelyen a tanítványai Jakab holttestét Galiciába hozták, hogy eltemessék. E kőről kapta a nevét maga a város is, ahol számtalan caminós hagyomány gyökerezik.

A hídon innen áll a templom, melyben a Pedrónt őrzik...

...az oltár...

...alatt

Este beülünk egy kellemes étterembe, kagylót, halat, rántott kalamári karikákat, Padrón de Pimientost és bort rendelünk. Utóbbiból csak keveset kortyolok, még mindig nem gyógyultam ki a megfázásból.

Ez viszont a város felett uralkodó katedrálisban készült


Padrón de Pimientos
Holnap Santiago – szinte hihetetlen. Utolsó este hangos az albergue és mindenki későn fekszik; később, a sötétben a peregrina, akitől a tortilla receptjét kaptam, a Nessun dormát dúdolja.

Közérdekű: a szép, tágas padróni albergue a hídon átmenve a templom mellett meredeken felvezető utca végén található. Tágas, kertes, kényelmes nagy faágyakkal, a mosdótól viszont nem voltam elragadtatva. 46 férőhelyes, az utolsó két embernek kinyitják a mozgássérülteknek fenntartott külön szobát.
Másnap vissza kell menni a hídon, el a Pedrónt őrző templom mellett, és enyhén balra tartani a sikátorok között, míg a külvárosba és az országúthoz nem érünk.

1 megjegyzés:

  1. Padrón-tól kb. 2 km. kitérőre van egy másik szálláshely: Herbón. (a padróni zsúfoltság miatt érdemes lehet ezt választani) A Szt. Ferenc szerzetesrend fenntartásában működik. Csodálatos!!! Öreg tölgyek között egy donativos, tiszta albergue, ágyhuzatokkal, kedves hospitáliákkal, úszómedencés, parkosított udvarral. Vacsorát és reggelit adnak. Este a templomban hálaadás, reggel fél 9-kor mise (ahol saját nyelvünkön is elmondhattunk egy imát)

    VálaszTörlés