Camino Light – avagy a Camino Portugués

Az úton menni érdemes, mert van két jó lábam. Igazából nem volt kérdés, hogy újra nekivágjunk a Caminónak, inkább az, melyik útvonalnak. Miután hazajöttünk az első – Gabinak a második – útjáról, azt gondoltuk, legközelebb nyugdíjas éveinkben lesz rá módunk, mint oly sok zarándoknak, akikkel találkoztunk. Aztán jött a Portugál út ötlete, miután öcsém és barátnője 2010-ben teljesítették. Nagyjából negyedrészt olyan rövid, mint az általunk 2008-ban bejárt Északi út az ún. Primitivóval és a Fisterrai úttal, elég rá két hét szabadság. Igazi nyaralás, szemben az első, majd’ másfél hónapra nyúló, nagyjából 950 km-es gyaloglással.

Az előnye egyben a hátránya is a Portugál útnak: a különféle helyeken olvasható távolságokat „kerekítve” mintegy 240 km-es táv könnyebben teljesíthető, ugyanakkor csupán ízelítőül szolgálhat az igazi Camino-élményből. Két hét szabadsága szinte mindenkinek van, hogy egyben legyalogolhassa és megérkezzen Santiagóba; két hét azonban túl rövid ahhoz, hogy az út a szó szoros értelemben is zarándoklattá válhasson.

Persze minden relatív. Kinek sok, kinek eleve kevés nem csak 240, de akár 500, 600 km is. Van, akinek már a gyaloglás gondolatától elzsibbad a lába.

Azt talán sokan tudják, hogy az utolsó 100 km-ért is kiadják a santiagói zarándokirodában a Compostelát, azt a latin nyelvű okiratot, amely „bizonyítja”, hogy tulajdonosa végigjárta a Caminót. Manapság oly  mértékben vált divattá a „caminózás”, hogy az utolsó 100 km-en – bármely irányból is közelítsük meg Santiago de Compostelát – zarándokhordákkal találkozhatunk. Óriási a zsúfoltság, sok az őrült bringás, és ekkor, az utolsó állomásokon szembesülhetünk az igazi „divat-zarándokokkal”, akik sokszor taxisokkal, sőt, kifejezetten e célra létrejött vállalkozásokkal szállíttatják alberguéből alberguébe a pakkjukat, hátukon pedig az aznapi élelmet, innivalót, esőköpenyt viszik csupán. Ők is megérkeznek Santiagóba, ők is gyűjtik a pecsétet, ők is megkapják a Compostelát. Éppen csak a zarándoklat eredeti célja veszik el ebben: az élmény valószínűleg nem lesz több, mint bármely más, aktív pihenéssel töltött nyaralásé. A többségük ötven feletti házaspár, akik csoportokban vállalkoznak az útra, miközben a „rendes” zarándokok között az ő korosztályuk egyébként aktív, sőt, tőlük sokkal idősebbek is teljesítik a több száz kilométeres utakat anélkül, hogy motorikus szállítóeszközt vennének igénybe.

Nem kárhoztatom, csak megértenem nehéz őket; talán egyikük olvasott, hallott a Caminóról, másikuk kétségbe vonta, hogy az lehetetlen vállalkozás, mire újra ő felvilágosította, hogy latba lehet vetni a modern technikát, úgy mint taxi és csomagszállítók, magánszállás-foglalás jó előre, minden napra. Forró fürdővel, kényelmes ágyakkal legfeljebb két fős szobákban. Csak a házastárs szokásos horkolása lesz zavaró.

Camino-útvonalak

Minden relatív. Sosem felejtem el azt a túlsúlyos lányt, aki csak az utolsó százra vállalkozott, de hogy neki ez felért 900 km-rel, az is kétségtelen. Biztos vagyok benne, hogy lassú, egyenletes, makacs tempójának köszönhetően megérkezett Santiagóba.

Szóval mit is akarok én mindezzel mondani?

Aki még sosem járt az El Camino valamely útszakaszán, és akinek alapvetően nincsen semmi olyan súlyos, szervi baja, amely a gyaloglást önmagában kizárja, ellenben nem szeretné megfosztani magát – vallásosságtól függetlenül – egyfajta „szellemi” élménytől, annak érdemes valamelyik hosszabb úttal – Francia út, Északi út, Ezüst út – próbát tennie.

Aki még sosem járt az El Caminón, és tudja, hogy a közeljövőben nem lesz egyben legalább egy hónap szabadsága, ellenben az út kérlelhetetlenül hívja, akkor érdemes valamelyik hosszabb utat több részletben bejárni (a következő évben ott folytatni, ahol abbahagytuk), vagy pedig magát a Portugál utat választani.

Aki mindenképp csak az utolsó 100 km-t meri bevállalni, nos, annak igazából mindegy, melyik irányból közelít Santiagóhoz. A legzsúfoltabb természetesen a Francia út, hiszen ez a klasszikus útvonal, a legnépszerűbb bizonyos hollywoodi filmcsillagok, dél-amerikai és európai írók körében. Ha El Camino, a magyar zarándokok is általában a Francia utat választják.

Statisztika Ponte de Limából. 2010-ben mindössze 34 magyar járta be a Portugál utat. Egy évre rá mi négyen indultunk, de csak Santiagóban találkoztunk (a Francia útról érkezett) magyarokkal

Ezért aztán a legtöbb fotó, információ a Francia útról áll rendelkezésre a neten magyar nyelven, míg a Portugál útnak egy kicsit jobban utána kell kutatni külföldi fórumokon. Ez a blog hiánypótlásra vállalkozik, azonban részletes útleírást nem adhat. Nem is kell. A Portugál út – összehasonlítva az Északi úttal és a Primitivóval – végig jól követhető térkép és guide nélkül: a jelek frissen festettek és mindig szembetűnő tereptárgyakon találhatóak. Az eltévedés veszélye meglehetősen csekély.

A "biztonság kedvéért" – az élmények, fényképek, egyebek mellett – napi lebontásban az aznapi események után közérdekű információkat is megosztok, amik hasznosak lehetnek az út megtervezésekor.

Kellemes olvasást, időtöltést kívánok, és remélem, minél több honfitársamnak meghozza a kedvét ez a kis élménybeszámoló a Camino Portugál útszakaszához.

A blog használatáról: az oldalsó sávban napi lebontásban elérhetőek az egyes etapok élménybeszámolói, az aznap készült fényképekkel és festményekkel, valamint további közérdekű információkkal, de a bejegyzések végén lévő linkek révén végig is lehet lapozni a naplót.

Mit vigyünk?

Ki mehet az El Caminóra?

Az etapok felosztása