2011. október 15., szombat

Mit vigyünk?

A legegyszerűbb közérdekű információval folytatni, már csak azért is, mert aki még sosem volt a Caminón, annak ez az egyik első, legfontosabb kérdés: mit is vigyen, mire igen, és mire biztosan nem lesz szükség?

1 jó hátizsák, lehetőleg minél könnyebb, és nagyjából 45-50 literes (praktikus a hátról levétel nélkül elérhető oldalzseb, amiből elővehetünk pl. egy félliteres flakont, és vissza is tudjuk helyezni).
1 kisebb, könnyű táska (pl. övtáska), amelybe az értékeink kerülnek (tipikusan készpénz, iratok, bankkártya; ezzel megyünk várost nézni a napi etap után, tehát úgy válasszuk ki, mit teszünk bele délután, mert minden mást a szálláson hagynak a zarándokok).
3 váltás alsónemű
3 váltás póló
1 hosszú ujjú (légáteresztő típus)
1 polár pulóver
3 pár túrazokni
2 lecsatolható túranadrág (érdemes beruházni, mert könnyen száradnak és praktikusak; van, aki egy rövid, egy hosszú nadrágot visz)
hálóruha, ha valakinek erre is van igénye (ez +1 póló és nadrág)
fejrevaló a tűző nap ellen
kendő (opcionális, amikor fájt a torkom, jól jött)
1 pár túraszandál, amit papucsként is használtam
1 pár túracipő (ebben mentem; nagyon fontos, hogy ne új legyen, hanem alaposan bejáratott, jó minőségű, kemény és vastag talpú lábbeli; akinek számít, vegyen bokát tartó típust)
esőkabát (a poncsó típusú széldzsekiként is megállja a helyét)
hálózsák
polifoam szivacs (amikor már azt hittem, sosem lesz rá szükség, mégis kellett; egyébként esélyesen más zarándokoknál mindig van, és el lehet kérni)
törölköző (ebből sem a jó nehéz otthoni frottírt érdemes vinni, hanem a túraboltokban kapható, egyszerű, nagy nedvszívó képességű és könnyű anyagú típust. Szintén nagy előnye, hogy gyorsan szárad. Minél vizesebb ugyanis valami, annál nehezebb…)
Madrid metróhálózata
füzet naplónak (ebbe írtam fel a címeket, ahová a képeslapokat küldtük, a szuvenírlistát, meg egy-két kiutazással kapcsolatos infót)
örökíró, amivel a naplót írom
ragtapasz
vízhólyagtapasz
sampon (ez mindenre jó: mosni, fürdeni; bár volt, aki külön cipelt mosószappant)
olló
hidratáló krém
naptej (nagyon fontos)
fogkefe
fogkrém
aki szükségét érzi, vihet krémet kidörzsölődés esetére
füldugót, ha nem bírja a körülötte fekvő, öntudatlan Pavarottikat és robbanómotorokat,
találkoztunk olyannal, aki rovarirtót vitt magával, és minden szálláson befújta vele az ágyát (nem rossz ötlet egyébként)
néhány szem láz- és fájdalomcsillapító (Neocitrán, AspirinC – ki mire esküszik, ez itt a reklám helye)
melegítőkrém (izomhúzódásra, izomlazításra)
kislányoknak görcsoldó és egyéb ilyenkor szokásos női felszerelés
(Egyébként Spanyolország és Portugália a patikák paradicsoma, majdnem annyi van belőlük, mint kocsmákból, és tök ugyanazok a vény nélküli cuccok kaphatók).
fásli, ha valakinek rossz a térde vagy a bokája (de ezt is lehet kapni, a kulcsszó a bandage)
ruhacsipesz (mondjuk 4-5 db)
spárga
biztosítótű
mini varrókészlet
bicska
kanál (nincs olyan étel, amihez a kanál ne lenne megfelelő evőeszköz!)
1 tekercs WC papír
zsebkendő
fejlámpa (különösen koránkelőknek)
borotva (igény szerint, attól függően, mennyire szeretnénk hasonlítani az út végén Szent Jakabra)
csipesz
napszemüveg
Ha valaki a technikától nem akar/tud teljesen elszakadni:
telefon (és töltő)
fényképezőgép (és töltő/aksik, memóriakártya)
MP3 lejátszó (különösen nagy létszámú dormitóriumokban hasznos, csak feltölteni macera)
készpénz
bankkártya
személyi igazolvány és/vagy útlevél
jogosítvány (autóbérléshez jól jött volna)
európai egészségkártya (infók a kártyáról)
esetleg utasbiztosítás (dombornyomott bankkártya-tulajdonosok előnyben)
Merészebbek vihetnek sátrat, fotóállványt, könyvet vagy zsugát, de ne sajnálják ott hagyni őket valamelyik alberguében az első néhány nap után.

Érdemes kiírni magunknak a menetrendeket, attól függően, milyen módon jutunk el a célállomásra; megoldható a nyomtatás repülőjegyek esetén, de akik biztosra mennek, vigyék magukkal az otthon kinyomtatott jegyet a zsákban.

Ételt és innivalót (vizet!) helyben érdemes venni, és mindig csak annyit, amennyit nem kell hosszú távon cipelni. Kaphatók izotóniás porok, amik jól jöhetnek, de mint mindennek, ennek is súlya van.

Ha mindez nem volt elég, én a mostani útra két füzet akvarellpapírt és festőkészletet vittem, mert az volt az elhatározásom, hogy minden nap legalább egy kis képet megfestek az aznapi élményekből. A vállalás végül sikerült.

Ha ügyesen pakolunk, ez a sok minden simán belefér a zsákba, és ha mindenből szükséges mennyiséget, mindenből megfelelőt és könnyűt viszünk, ha merjük kitenni a különféle szépségápolási cikkeket és gyógyszert, ha nem viszünk még egy papucsot, ernyőt és más, totál felesleges dolgot, az egészet megúszhatjuk 8-10 kg alatt. Nemtől függetlenül. Ez nagyon fontos, mert minél többet cipelünk, annál nehezebb lesz a dolgunk, és egy idő után már a legkisebb súlyt is meg fogjuk érezni. A vízhólyagok hamarabb (könnyebben) kialakulnak irreális súly és tempó esetén. A Camino a lemondásról is szól, még ha kizárólag sportolási célból vágunk neki, akkor is.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése